Így készül hatalomátvételre a francia szélsőbal - A média zavart hallgatása övezi Mélenchonék legújabb akcióját

„Hol a lé, elvtársak?” – a Voga–Turnovszky duó egykori paródiáját idézi fel a gyanús, közel kétmillió eurónyi pénzmozgással járó, az adójogszabályok sajátos értelmezését tükröző pénzügyi botrány, amely a La Boétie Intézet, a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (LFI) agytrösztjének háza táján robbant ki. Illetve nem robbant ki, hiszen szélsőségesen baloldali (vagy liberális) szervezetek, pártok, mozgalmak balhéit szinte az egész francia sajtóban rendre az agyonhallgatás jellemzi.

A szélsőséges – mi több, egy gyilkosságot is elkövető Antifa-csoporttal szoros kapcsolatot ápoló – LFI-t legfeljebb „az egyik baloldali pártként”, a szocialista PS-sel együtt illik emlegetni, miközben a konzervatív Nemzeti Tömörülést (RN) szinte az egész francia médiában, sőt a nemzetközi sajtóban (még hazánkban is) rögeszmésen a „szélsőjobboldali” előtaggal aposztrofálják. E gyakorlattól csak néhány középjobbos francia orgánum próbál bátortalanul el-eltéregetni.

Jellemző módon tehát a Le Monde című világlap vagy a tekintélyes, konzervatív Le Figaro helyett a Radio Courtoisie, egy közel negyven éve működő jobboldali hírcsatorna tette közzé, hogy valami nincs rendben a La Boétie Intézet körül. (Étienne de La Boétie a XVI. században élt francia író, politikus, reneszánsz filozófus „az engedetlenség filozófiájának” megalkotója és az úgynevezett „tolerancia” politikai fogalmának előfutára volt; kiforgatott eszméit előszeretettel idézik balliberális publicisták, politikusok.) A szélsőbaloldali LFI-hez közel álló think tank „kutatási és népi oktatási központként” mutatkozik be, ám a külső máz mögött a rádió oknyomozó összeállítása szerint egy olyan orgánum rejtőzik, amely az LFI aktivistáit és vezetőit képezi ki; egy szervezet, amely aktív részt vállal a mozgalom ideológiai küzdelmében, és szorosan kapcsolódik Jean-Luc Mélenchonhoz.

A magát trockistaként meghatározó pártelnök a 2027-es francia elnökválasztás másik nagy esélye az RN elnöke, a konzervatív Marine Le Pen vetélytársaként. Az intézetet Mélenchon és Clémence Guetté társelnökként vezetik, ám a bőséggel beérkező, úgynevezett 66 százalékos adókedvezményeket a pártelnök gyakorlatilag a mozgalom házi kasszájaként kezeli. Honlapjukon még azt is kijelentik, hogy az intézet részt vesz a „népi többség kialakításához elengedhetetlen ideológiai küzdelemben”.

Az intézet által alkalmazott pénzügyi trükkök többek között a fent említett adókedvezményt igyekeznek kihasználni. Franciaországban ez lehetővé teszi, hogy az adózók a közérdekű tevékenységet végző szervezeteknek juttatott adomány 66 százalékát közvetlen adócsökkentésként élvezzék: ez az összeg tehát nem a jövedelemalapot csökkenti, hanem magát a fizetendő adó végösszegét mérsékli. Csakhogy egy olyan intézet, amely aktivistákat képez, tartalmakat bocsát az akciócsoportok rendelkezésére és évente körülbelül 70 vezetőt képez ki, aligha végez közérdekű tevékenységet – állapítja meg az a pár, igen szűk elérhetőséggel működő orgánum, így a Valeurs Actuelles című lap, amely a hasábjain foglalkozott e nyilvánvaló visszaéléssel. Az intézet ugyanis olyan pártkádereket, aktivistákat képez ki, akik tüntetéseket szerveznek és kézben tartják a szervezet „házról házra járó” kampányát. Az intézet részt vesz baloldali rendezvényeken és támogatja az elnökválasztási kampányának előkészítését. Augusztusban Guetté már a következő nyolc hónapos kampányra irányuló képzésekről beszélt.

A kampányolás viszont drága műfaj. A Radio Courtoisie felidézi: 2024. március 1-jén a Baloldali Párt 39 különféle részesedést ruházott át a balos intézetnek a „Les OEillets rouges” ingatlanbefektetési társaságból (SCI), amelyek értéke 1,56 millió euró volt; szintén átadtak egy 401 700 euró összegű társult folyószámlát. Ez az adomány összesen közel 1,96 millió eurót tett ki. A tranzakció során a La Boétie Intézet közérdekű működésére hivatkozva éltek az ingyenes átruházási illeték lehetőségével. Ha ez a lehetőség nem állna fenn, a megfizetendő átruházási illeték 1 177 020 euró lett volna.

Az adókedvezményeken túl az intézet működése más pénzmozgások terén is felveti az LFI kampányfinanszírozásának kérdését. A francia törvények évi 7500 euróra korlátozzák egy természetes személy által juttatható adományozást egy politikai párt részére, és megtiltják a vállalatoknak a közvetlen pártfinanszírozást. Ám a közcélú szervezeteknek egy magánszemély vagy vállalkozó akár évi 75 ezer eurót adhat, élvezve a különféle adókedvezményeket is.

Mivel a La Boétie Intézet egy politikai mozgalom szolgálatába állítja pénzeszközeit, tevékenysége fölveti a törvénytelen kampányfinanszírozás kérdését – vonja le a következtetést a rádió tényfeltáró beszámolója. Az általuk idézett Pierre Gentillet ügyvéd rámutat: a politikai cél összeegyeztethetetlen a közérdekű működéssel, így az intézet elvileg nem is állíthatna ki érvényes adóigazolásokat.

A jövő évi elnökválasztásokat követő, tervezett hatalomátvételt előkészítő erők másik oszlopát „a frígiaiak” képezik. A Le Parisien szerint ezt a csoportot 2026 májusában hozták létre, nem sokkal azután, hogy Mélenchon bejelentette: indul a jövő évi elnökválasztáson. „Ez a közel nyolcvan magas rangú tisztviselő, akik az állami apparátus különböző területein dolgozik, feljegyzéseket készítenek, hogy elősegítsék Jean-Luc Mélenchon győzelmét” – jellemezte tevékenységüket a Le Figaro. A „frígiai” kifejezés arra a csúcsos, előre hajló fülű fejfedőre utal, amelyet az antik görög korból ismerünk; ők a „keleti embert” ábrázolták e fejfedőben. Évszázadokkal később, a francia forradalom idején ez lett az úgynevezett jakobinus sapka. Franciaországban a frígiai sapka máig a szélsőbaloldal egyik közkedvelt szimbóluma. A FranceInfo szerint a „frígiaiak” számos minisztériumban jelen vannak, többek között a Bercyben (pénzügyminisztérium) és a Quai d’Orsay-ban, a külügyi tárcánál is. Havonta egyszer találkoznak, és egy Telegram-csoporton keresztül (!) tartják a kapcsolatot. Az LFI nem az egyetlen párt, amely ilyen köröket hozott létre a közigazgatáson belül: a konzervatív RN 2015 óta támaszkodhat a „les Horaces” csoportra („a Horatiusok”). „Óvatosnak kell lennünk, hogy ne veszélyeztessük a karrierünket” – vallotta be az egyik „frígiai” a FranceInfo rádió munkatársának az LFI nyári egyetemén, persze inkognitóban nyilatkozva. Jean-Luc Mélenchont, a 75 éves volt szocialista szenátort ellenfelei, talán nem véletlenül, gazdasági amatőrizmussal vádolják. A hálózat – egyikük szavai szerint – „azt a célt szolgálja, hogy előkészítse Mélenchon hatalomra kerülését azáltal, hogy hitelesíti a mozgalom kormányzási képességét és a radikális intézkedések végrehajtására való alkalmasságát”.

Hiszen „ez a harc lesz a végső” – legalábbis a jövő évi francia elnökválasztásra teljes erőbevetéssel készülő Mélenchon számára. A 75 éves jelöltnek már az életkora miatt sem igazán marad túl sok esélye, ha sikertelen lesz ez a hatalomátvételi kísérlet. Az Új Franciaország zavaros elméletének megalkotója nem rejti véka alá, hogy célja nem csupán a választási győzelem, hanem radikális szakítás a piacgazdaság és az európai polgári demokráciák logikájával, teljes normarendszerével.

Mélenchon nem holmi izgága, súlytalan hangoskodó: egyértelmű, hogy ő az egyik legesélyesebb utódjelöltje a második ciklusát befejező Emmanuel Macron köztársasági elnöknek. Míg Jean-Marie Le Pen és a Nemzeti Tömörülés mögött a normalitást, a káoszba süllyedő ország helyzetének stabilitását szorgalmazó és a korlátlan bevándorlást megelégelő voksolók állnak, Mélenchont többek között a harcias, szélsőséges baloldali csoportok, illetve a részben migráns hátterű, a munka helyett inkább a felfordulást kereső rétegek támogatják. A szélsőbal győzelme esetén garantálja a polgárháborús forgatókönyvet az is, hogy márciusban, az önkormányzati választásokat követően a távozó képviselők, illetve polgármesterek súlyos megalázása, megtámadása, lincshangulat szítása jellemzett minden olyan települést, ahol a voksolást az LFI nyerte. Ezekre a hisztérikus „népítéletekre” vagy felheccelt, migráns hátterű csoportok bevonásával, vagy kizárólag e balhéra, verekedésre mindig kész réteg részvételével került sor.

Különös az a világ, amelynek megvalósítása – támogatói magas számának tanúsága szerint – nem csak az idős szélsőbaloldali politikus álma: győzelme esetén, legalábbis korábban ezt hangoztatta, szorgalmazza a jelenlegi elnöki rendszerű V. köztársaság megszüntetését, és egy új alkotmányos keretet biztosító VI. köztársaság létrehozását. Franciaországot kiléptetné a NATO-ból; gyártelepeket zárna be, és követhetetlen, marxista szellemű, zavaros „gazdasági átalakításokat” eszközölne. Programjának részét képezte a kannabisz fogyasztásának, előállításának és értékesítésének legalizálása is.

Mégis a legmarkánsabban talán a tavaszi önkormányzati választásokon a Saint-Denis polgármesteri címét elnyerő Bally Bagayoko, a francia Obamaként emlegetett fekete politikus stílusa és első lépései mutatják be, mi vár a franciákra Mélenchon győzelme esetén. Bagayoko beiktatásakor például azonnal lemondott frissen megszerzett mandátumáról a Szocialista Párt egyik megválasztott tisztviselője, a 34 éves Oriane Filhol. Bagayoko ugyanis jó haverja annak a Mouloud Bezzouh nevű vállalkozónak, aki a pribékjeivel agyba-főbe verette Orianét, aki tagja volt 2023-ban a nőjogi tanácsnak. A szélsőséges, iszlamista muszlim csoportok ugyanis agresszíven viszonyulnak a nőjogi mozgalmakhoz és képviseletekhez.

Az új Saint-Denis-i polgármester azonnal leszedette Emmanuel Macron köztársasági elnök portréját hivatala faláról az országban tapasztalható egyenlőtlenségekre hivatkozva. A párizsi elővárossal kapcsolatban pedig, melynek polgármestere, kizárólag a település munkásmozgalmi múltját emlegeti; tüntetően kerülve, hogy ez a korábban önálló városka a francia királyok híres temetkezési helye, pantheonja volt.

Így épül az új Franciaország, melynek polgárai kevesebb mint fél éven belül eldönthetik: kérnek-e egy elaggott trockista és a magukat jakobinusoknak képzelő hivatalnokok hagymázos elképzeléseiből.